287. A vakok és az elefánt

Valamikor régen egy faluban – egy tanmese szerint – mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember, akik már hallottak az elefántról, de soha nem voltak ilyen közelségben egyhez sem, megkérték az az utazót, hogy engedje meg, hogy megérintsék a nagy vadállatot. Úgy akartak visszamenni a faluba, hogy el tudják mondani a többieknek, hogyan néz ki az elefánt.

Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. Addig tapogatták és simogatták, míg bizonyosak nem voltak benne, hogy tudják milyen az elefánt. Alig várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak.

A falu lakossága összegyűlt, hogy halljanak az elefántról.

Az első, aki az állat oldalánál állt, azt mondta: – Az elefánt olyan, mint egy nagy vastag fal. – Badarság! – vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta. Az elefánt elég kicsi, kerek, sima, de nagyon éles. Én nem falhoz, hanem egy lándzsához hasonlítanám.

A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: – Egyáltalán nem hasonlít sem falhoz, sem lándzsához. Olyan mint egy hatalmas nagy levél, ami gyapjúszőnyegből készült. Amikor pedig megérinted, mozog. – Nem értek veletek egyet! – mondta a negyedik, aki az ormányát fogta, – Én tudom, hogy az elefánt olyan, mint egy óriáskígyó!

Az ötödik kiabálva juttatta kifejezésre nemtetszését. Ő az elefánt egyik lábát fogta, és arra a következtetésre jutott, hogy az elefánt kerek és vastag, mint egy fa. A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára, és ő igy tiltakozott:- Hát egyikőtök sem tudja pontosan leírni, milyen az elefánt? Nyilvánvalóan olyan, mint egy hatalmas, mozgó hegy!

Embereink azóta is vitatkoznak, és a falubeliek közül senki nem tudja elképzelni, hogyan is néz ki egy elefánt.